cangamen

Ki mivel jár kel a nagy világban, idegi állapotát ez nagyban meghatározza, amikor ugyanis kint esik az eső. Jó magam a 10km - es ut előtt kicsit magamba zuhantam és nem volt túl jó kedvem, amikor belegondoltam, hogy nemsokára indulni kell és, busszal vagy sem. Természetesen az esetek nagy többségében ez úgy alakult, hogy csendesedett és mikor elindultam ismét esni kezdett. Jobbára okosabb fejjel, léteznek felszerelések, esőkabátok, de minidig a legolcsóbbat, ami szétszakad vettem vagy esőnadrágot is akartam de elmaradt. Hát igen. Az ember hanyagságára is sokszor visszavezethető az, amilyen helyzetben van. Esőkabát ide vagy oda, rendesen esőellen véd , amikor teker az ember? A kabátot derékig begombolom, de a lábaknak szabadnak kell lennie, hogy hajtani tudjuk eme roppant hasznos helyváltoztatásra alkalmatos eszközt. Nadrág? Nem vettem még de visletem, páromtól kölcsönkértem, nagyon hasznos. De a cipővel mi legyen? Na, igen, mire felsorakoztatjuk az eső elleni védekezést kerékpáron, hát.....És, kérem. Felöltözik szépen az ember, magáravesz mindent és még akkor is, akkor sem lehet megúszni, hogy valami módon ne ázzon be valahol, valami, valami csepeg, folyik. Csak beázott valahol. Na, de a távolságot legyőzve, az elázással szembesülve és elgogadva valamennyire, valami kis megnyugvást mégis okoz, hogy kerékpárral vagyok. Mert miért nem. Minden megy a megszokott kerékvágásban, szokásos útvonalak, szokásos időben, akárhová, szabadon. Miért nem jöttem busszal? Az eső hangjának rémülete, hogy - de jó hogy megint elázok.....halványan keveredve az érzéssel, ha busszal megyek, akkor nem tudok ide vagy oda menni, egyfajta bilincs. Ilyesfajta belső viszálykodással szembenézni nem egyszerű vagy csak rosszul kezelem, de az emberek nagy többségének vannak érzései (elvileg). Általános ez, és tudom, hogy nem én vagyok az egyedüli, aki így szokott járni. Vagy mégis. Rossz kedv ide vagy oda, a kerékpáros közlekedés álltal biztosított szabadság némileg kárpótol...És mindezt írva, eddig a rutinos dolgok fel sem tűntek, az eszmefuttatások, hogyan mi és miért, merre, de így beleásva magam elcsodálkozom, hogy milyen bonyolult ez az egész...lehet, hogy jobban megértem majd a dolgok miértjét és hasznosabban, óvatosabban fogom kezelni ezeket a dolgokat....Persze, amikor csendesedik az eső, de borult marad az ég és persze hű paripánkon nyargalunk a szabadság szárnyain...Na az milyen jó...friss hűvös levegő....

Reggel nem igazán vannak toppon az emberek. Én sem, meg kell mondjam öszintén. De semmi gond nincs ezzel. Valaki képes felismerni, hogy jobban kell figyeljen, valaki nem. Akik nem azok szokták veszélyeztetni mások életét legyen az bármivel közlekedő. No, de kisebb nagyobb félreértések közepette az esetek többségében meg lehet úszni ezt baleset nélkül. Pont egy zebrán haladtam volna át. Legyen, igen, nem száltam le a kerékpárrol, de ennek nem kel zavaró tényezőnek lennie szerintem, szépen csak álltam, sosem szoktam nekiindulni ha bizonytalan a forgalom és nem is szabad. Meg kell állni, meg kell győződni arról, hogy alkalmas e, hogy átkelljünk az úttesten. Igen szóval a reggeli fagyott vezetők ilyesztő de olykor mulatságos reagálásai ahogyan meggyőzően úgy tesznek mintha át akarnának engedni, de közbe nem XD, de elindulok és közben a rémület és a fékbetaposás. Természetsen büntető tekintetet vetek ilyenkor a sofőrre és látom az álmosság alig hagyta el a szemeit, ez persze nem gond, általános jelenség ez világszerte és akár napközben is előfordul ez még nem az anyázós helyzet, de ezt is embere válogatja, minden megy tovább a maga menetében. Magamat tapasztalt közlekedőnek tartom, inkább szétnézek, megállok, de ezen felül azért hajtom magam a megszokott tempómban. Az a gond ahogyan észrevettem, sok a veszélyes figura mind kerékpárok, mind autós de egyéb járműveken is, de a gyalogosok sem mellőzhetők. Tudom hogy néha extrém helyeken taposom a pedált, de mindig figyelek és azt akarom, hogy mindenki elférjen. A gyalogosoknál a legszomorúbb tapasztalat, hogy nagyjából az emberek 90% - a teszik arra hogy a hátamögött jön e valaki vagy jöhet akár. Nem, nem számít az övé az egész terület, de nemhogy a kerékpárost hátráltatja de a szemben közlekedő gyalogosokat is vagy akár a hátul érkezőket. Tisztelet a kivételnek...... Noha, kellemetlen tapasztalat ebből is van. Nem éppen előnyös helyen akartam keresztül tekerni, de észrevettek és elengedtek, kedves szavakkal. Én részemről megköszönöm mindig ezt a kedvességet és örülök neki persze.....de ezután jön a megjegyzés....ez nem kerékpárút egyábként, flegma fennhangon---Akkor minden enged el az ilyen....Persze, nem csak én járhatok így.....Mint mondottam, megyek. Kerékpárra ülök és megyek, de mindig szem előtt tartom más közlekedők helyzetét és hogy előnyösen járjon mindenki, ha nyilván nem kerékpár úton tekerek akkor, hogy úgymond "meghúzom magam", tudva tudván nekem keresnivalóm itt nincs, ha sok a gyalogos elvagyok és megvárom a megfelelő pillanatot, kitörök, de odafigyelve. Most jön egy szintén mindennapi eset de leírom....Pont egy olyan szakaszon voltam ami gyalogosoknak fent tartott, de általános itt a kerékpárforgalom még pedig abból az okból kifolyólag, hogy ennek a szakasznak van kerékpár szakasza is a főúton egy elég kellemetlen autós forgalomban és minthogy nem szeretek ebben a járművekkel zsúfolt útszakaszon tekerni, ami nem hosszú szakasz mintegy 50m, ezt a fenti szakaszon teszem meg, velem együtt mások is, probléma nem adódott még ebből, de ezen a szakaszon van egy autókijáró kapu. Ez a kapu nem tömör, de a tartó oszlopok vastagok téglázottak. Ahogy jött ki az autós, nem túl durván, szépen lassan számítva a gyalogos és szerintem a kerékpár áradatra. Hát minden szép volt és jó és én már messziről néztem, és láttam hogy csak BALRA NÉZ, JOBBRA nem, amerről én mentem. Tehát, nem is tudom, nem akarom ezt kibontani. A lényeg benne van szerintem a szituációban. Köszönöm

Kedves Olvasók!

Ha nem túl nagy probléma, akkor régebbre visszanyúló élményeket tapasztaatokat osztanék meg veletek, természetesen keverve a jelen aktuális eseményeivel. Kerékpáros múltam 5évre vezethető vissza, amikor is aktívabban vettem igénybe a kerékpár használatát, vagyis mindennapossá vált. Egy város közeli a városhoz tartozó településen laktam, amely 10km - re helyezkedik el a várostól. Ott találtunk megfizethető albérletet, fontos volt a város jó megközelíthetősége, természetesen kerékpárral. Kezdetben élvezhető volt az utazás ilyen módon, na de nem mindig fenékig tejfel a kerépkáros élet, legfőképpen, ha erre a közlekedési módra úgymond rákényszerül. Na, de mi is lehett jobb ennél? Bizonyos helyzetekben nem a legelőnyösebb, de megvan a saját előnyös oldala is. Elsősorban az, hogy nem kell menetrendhez igazodni = a szabadsággal. Hisz sokszor mire az ember megvár egy tömegközlekedést, kerékpárral már régen odaér,mellesleg nem kell zsúfolódni és kellemetlenebbnél kellemetlenebb szagokat elviselni, ami embertársainkból ered. Mondjuk a vélemények megoszlanak, mert mi az a távolság ami induláskor adott, és mi az a táv amin belül elcikázgat az ember illetve kerékpározás után milyen tevékenységet kell végezni és az után újra felülni és nekiindulni a távolságnak. Persze fiatalon ez akár nem is számíthat, az idősebbek mondják vagy hiszik. Pedig nagyon sokat jelent ilyen korban is és bizonyos időjárási tényezők még komplikáltabbá teszik ezt a fajta közlekedés módot. Na de lényegében, tömören, leegyszerűsítve.....Ha, esik, ha fúj, a KERÉKPÁROZNI MINDENIG JÓ! 

Köszönöm, hogy elolvastátok. Ez lényegében egy bevezető blog, ezért kicsit tömör lehet a szöveg amit most elolvastatok, ez lesz kibontva a későbbiekben, amely 5 éves aktív kerékpáros és a jelenben zajló tapasztalatokat dolgozza majd fel.

Üdvözlettel:

cangamen