Kedves Olvasók!
Ha nem túl nagy probléma, akkor régebbre visszanyúló élményeket tapasztaatokat osztanék meg veletek, természetesen keverve a jelen aktuális eseményeivel. Kerékpáros múltam 5évre vezethető vissza, amikor is aktívabban vettem igénybe a kerékpár használatát, vagyis mindennapossá vált. Egy város közeli a városhoz tartozó településen laktam, amely 10km - re helyezkedik el a várostól. Ott találtunk megfizethető albérletet, fontos volt a város jó megközelíthetősége, természetesen kerékpárral. Kezdetben élvezhető volt az utazás ilyen módon, na de nem mindig fenékig tejfel a kerépkáros élet, legfőképpen, ha erre a közlekedési módra úgymond rákényszerül. Na, de mi is lehett jobb ennél? Bizonyos helyzetekben nem a legelőnyösebb, de megvan a saját előnyös oldala is. Elsősorban az, hogy nem kell menetrendhez igazodni = a szabadsággal. Hisz sokszor mire az ember megvár egy tömegközlekedést, kerékpárral már régen odaér,mellesleg nem kell zsúfolódni és kellemetlenebbnél kellemetlenebb szagokat elviselni, ami embertársainkból ered. Mondjuk a vélemények megoszlanak, mert mi az a távolság ami induláskor adott, és mi az a táv amin belül elcikázgat az ember illetve kerékpározás után milyen tevékenységet kell végezni és az után újra felülni és nekiindulni a távolságnak. Persze fiatalon ez akár nem is számíthat, az idősebbek mondják vagy hiszik. Pedig nagyon sokat jelent ilyen korban is és bizonyos időjárási tényezők még komplikáltabbá teszik ezt a fajta közlekedés módot. Na de lényegében, tömören, leegyszerűsítve.....Ha, esik, ha fúj, a KERÉKPÁROZNI MINDENIG JÓ!
Köszönöm, hogy elolvastátok. Ez lényegében egy bevezető blog, ezért kicsit tömör lehet a szöveg amit most elolvastatok, ez lesz kibontva a későbbiekben, amely 5 éves aktív kerékpáros és a jelenben zajló tapasztalatokat dolgozza majd fel.
Üdvözlettel:
cangamen
